Deszkáspiknik és felvonulás 2009.06.27.

"Mikor legelőször tudomást szereztem a deszkás piknikről, elhatároztam magamban, hogy mindenképpen részt veszek ezen a megmozduláson főleg, hogy nagyon benne vagyok a pörgésben, vagyis elég jó ez a nyár, hiszen szinte minden 7re jut valami gördeszkázáshoz kapcsolódó esemény. A piknikre való elindulásomat kissé hátráltatta az egész hetes eső, hiszen potyára nem szerettem volna utazni, sajnos sok ember nem volt bevállalós, de celldömölki cimborámmal Molnár "pj" Bálinttal és óvári kollégámmal Fekete Csabival nekivágtunk Budapestnek.



Csabival együtt utaztunk fel, Bálinttal, Alberttel és a többiekkel a délinél ütköztünk, ekkor volt már fél 12 szóval épp annyi időnk volt, hogy bemenjünk vásárolni egy boltba, ahol nagyon kedves biztonsági őrök felhívták a figyelmünket, hogy nem vihetjük be a boltba a deszkáinkat, amin jól meg is sértődtünk és jó bunkón be is szóltunk vissza, de hagyjuk.
A Mom-nál már rengetegen voltak mikor odaértünk, kedélyes beszélgetések és skate-játszmák közt barátkoztak a gördeszkások, én is felfedeztem a tömegben pár rég nem látott cimborát, sőt sok ismerősöm van, akivel az interneten spannoltam össze a deszkázás miatt és most találkoztunk először pl. Menyus és "Jetcoke" Misi.
Elhangzottak a főbb instrukciók Galkótól pl. hogy nem lehet megelőzni a felvezető rendőrautót - amit én sajna meg is szegtem és égett is a pofám - , majd Töky elmesélte, hogy miért nem tud velünk gurulni és mi a problémája a Zone-nal, de ez se tartozik ide szorosan.



Aztán végülis 3/4 1 körül kezdtük el nagy vidáman a felvonulást és tekertük le azt a rengeteg km-t. Tényleg fergeteges volt a hangulat, pacsi jobbra-balra, a járókelők is fotóztak, filmeztek, bár az autósoktól keveselltem a dudaszót...
Sajnos nem csináltam képeket, mert nagyon le voltam foglalva a gurulással, Bálint sem csinált videót, de szerencsére voltak fotósok és filmesek, szóval biztosan felkerülnek majd jó anyagok a webre.



Egyszer vonulás közben megálltunk elengedni a forgalmat, ami jól is jött, mindenki tudott kortyolni egy kis üdítőt, meg elszívni egy cigit.



Aztán folytattuk és meg sem álltunk a Városligetig, ahol vadul betámadtuk a pultot sörért és üdítőért, meg ettünk pár szendvicset és nekiálltunk skate-elni a verseny kezdetőig. Én személy szerint inkább söröztem és el sem indultam a versenyen, de nem voltam egyedül, más is ezt az utat választotta.
Csabi gyakorlás közben egy sima shove-ból eltörte a lapját, de egy kedves sráctól kapott egyet kölcsönbe és végül azzal nyomta le a versenyt.
Mint említettem én sörözgettem és régi cimborákkal beszélgettem mindenféléről, meg ismerkedtem is pl. Horváth Dórikával, aki tényleg nagyon kedves lány és még jól is deszkázik (meg is vert egyszer skate-ben, de ez titok :d ), aztán Eszteri "Kila" Csabával, akinél végülis fennaludtunk pesten, utólag is hatalmas köszönet és respekt neki ezért!
A verseny maga nagyon jó hangulatban telt, az eredményhirdetés előtt közben viszont Bálinttal és Mihályfi Dáviddal elléptünk, vagyis hajtottunk az erzsire, ahol egészen 3/4 9-ig deszkáztunk még, a srácok forgatta, én pedig deszkáztam magamban, meg skate-eltem mindenkivel. Siettünk vissza a Patiszon premierre, de még kellett szereznünk szeszt is, meg rá kellett bukkannunk a kisföldalattira, ami persze nem állt meg a Hősökön, de végülis csak 5 percet csúsztunk le a 20 perces filmből. :D
A premier után szétfoszlott a társaság, klikkesedve ment bele mindenki a szombat estébe, Bálint és jómagam Kilával, Danival, Gyökér Ádival és még többekkel elindultunk a Dürerbe, ahol kb hajnal 4ig buliztunk, nekem különösen tetszett, nagyon jó volt a zene és szépek a lányok, a helyszínen hallottam először élőben Maszkurát és a Tücsökrajt.
Szóval hajnalban nyugovóra tértünk cápabőrben, dél körül Kila reggelivel várt minket, majd 2 körül rengeteg élménnyel és új ismeretséggel indultunk és értünk haza.
Összességében véleményen szerint hibátlan volt a piknik, nem tudok semmilyen problémáról sem, ami beárnyékolta volna a napot, el sem áztunk.
Respekt a szervezőknek és a résztvevőknek, még sok ilyet!"

Köszi, hogy elolvastál!

prinsz

Profile: Péczi Imre (Offline interjú)

Imi egy nagyon belevaló srác. Érthető is, mivel 25évesen már benő az ember feje lágya. Ő az, aki mindent, amit akar törvényesen és bukkanó nélkül el tud intézni. A helyi parkot és az 5. éve mindig megrendezésre kerülő versenyt Mosonmagyaróváron. Fiatal, energikus, deszkázik, zenél és az egész Dunántúlt személyesen ismeri.



Offline:
Kérek egy rövid bemutatkozást
Péczi Imre „pRinNsZ”:
Péczi Imérnek hívnak, a becenevem Prinsz és 1984 csodálatos nyarán láttam meg a napvilágot Mosonmagyaróváron, ahol azóta is élek, bár volt egy hosszabb kalandozásom Vas megyében a tanulmányaim kapcsán.
O.:
Mikor kezdtél neki a deszkázásnak, előtted nyomták már páran?
p.:
Unokabátyámmal, Kelemen Józsival 2000-ben kezdtünk el érdeklődni a gördeszkázás iránt, abban az évben nyáron bele is csaptunk, de én az első setup-omat 2001 tavaszán szereztem csak be. Előttünk volt 3-4 srác, akik hajtottak pár évig - mondanom sem kell, hogy sajnos már nem - így mi lettünk a második generáció, még pár arccal kiegészülve, ahonnan pedig már csak én vagyok jóformán.



O.:
Akkor sokan lekoptak tőletek az idők során, hogy ment ez?
p.:
Az első időben csak bolyongtunk a város szinte minden részén talpalatnyi használható területet szerezni, eközben botlottunk Ábrisba és Kornélba, akik szintén ismerkedtek a sporttal abban az időben. Rátaláltunk a legendás "kisalföldre" ami a városközpontban található Kisalföld Áruház előtti cirka 5-600 négyzetméteres placc, amit idővel elkezdtünk szabályosan "belakni". 2003 körül sokan kedvet kaptak a gördeszkázáshoz, ezek nagyon szép évek voltak, rengetegen voltunk, mindenki hozta a barátait és kialakult egy nagy és összetartó társaság, amiből szépen lassan kezdtek kikopni egyes tagok. Az okok között pedig szerepel: fellángolás, barátnőzés, lustaság, sérülés, iskola, munka és a drogok.
O.:
Mennyi idő alatt kopott le a társaság nagy része?
p.:
Ezt így nagyon nehéz megmondani, mert ha mentek is el emberek, azért jöttek is újak mindig. De kérdésedre válaszolva olyan 3 év kellett hozzá, azóta is megfigyelhető egy ilyen hullámzás a létszámban. Voltak jobb és szebb idők, pl. a nyarak, amikor tömegesen vonultunk versenyekre, bemutatókra és koncertekre, ekkor mindenki gördeszkás akart lenni. Persze télen a hidegben már nem mindenkinek akkora buli.
O.:
Azt meghiszem. Ismerlek már valamennyire, nagyon jó szervező vagy, ugyanis a helyi pálya is a te kezed munkája, kb. mindenkit ismersz arrafele.
p.:
Köszi és hát igen, ez a pálya utáni futkosás megtanított Józsit és engem pár dologra, valamint sok embert megismertünk és kapcsolatokra tettünk szert. Ketten kezdtünk neki a mosonmagyaróvári pálya létrehozásának, majd nagy segítségünkre volt az Egyesület a Városközpontért civil közhasznú szervezet, akik befogadtak minket tagozatként az egyesületbe, végül is így lettünk hivatalosak. Ezek után már sikerült pénzt és területet szerezni, aztán meg elemeket a Leiertől. Aztán kerítés és idén már az 5. versenyünk.
O.:
Hallom fesztivált is akartok szervezni, ugyanis az egész terep a tiétek a pálya körül.
p.:
Igen a verseny után mindig szoktunk tartani koncerteket is, bár nem a pályán. Ott csak az első alkalommal buliztunk egy aggregátor és dj-felszerelés segítségével. Egy jó barátomnak, Bogyó Ádinak támadt az az ötlete, hogy csináljunk Mosonmagyaróváron egy 2napos fesztivált, ami pont a gördeszka verseny idejére esne, de sajnos helyszínt nem talált neki. Én ekkor felajánlottam neki, hogy megpróbálhatnánk a pálya mellé leszervezni, mivel egy nagy területek vettünk bérbe 10 évre és nagyon hangulatos lenne egy fesztiválhoz. Az összes dolog folyamatban volt és épp egyik nap hallottam, hogy visszavontak valami engedélyt. Azóta nem tudtam beszéltem még senkivel, tehát pontos infót még nem tudok, de nagyon igyekszünk, hogy létrejöhessen és ettől függetlenül verseny természetes lesz.



O.:
Hogy sikerült neked elérni, hogy mindenkit ismerj a környéken, most nem csak MMV-ra gondolok, hanem az egész Dunántúlra.
p.:
99-ben kezdtem a középsulit Kőszeg gyönyörű városában, ahol sikerült sok barátot összeszednem. Haverok csak úgy, zenészek és gördeszkások persze. Onnan egy kis ugrás csak Szombathely, ahová sokat jártam gördeszkázni és bulizni, no meg persze főiskolára, innen a többi kapcsolat, ami viszont már a szélrózsa minden irányába mutat. Hosszabb ideig laktam Sárvár és Celldömölk környékén, aztán Győr és Csorna pedig nagyon közel van Mosonmagyaróvárhoz. Az internetet pedig nem is említem. Összességében örülök, hogy lehetőségem volt sokat utazni és sok fantasztikus embert megismerni, bármivel is foglalkozzon. El sem tudnám képzelni magam máshogyan.
O.:
Dolgozol vagy iskolába jársz?
p.:
Dolgozom, bár nagyon szívesen járnék, újra mondjuk egy gimibe vagy középiskolába. (mosoly) Azok a legjobb évek, üzenem a fiataloknak, hogy élvezzék ki minden percét!
O.:
Legyen is ez az utolsó szó. Valakinek köszönet?
p.:
Köszönöm a családomnak és a barátaimnak a támogatást! Külön köszönet Ivett Hercegnőnek, Józsinak és Gézának, a városközponti egyesületnek a sok segítségért és Bognár Gerdának pár remekbeszabott fotóért, az Offline-nak a lehetőségért és persze neked Banka, hogy lejöttél és fotóztál!