Offline:
Kérek egy rövid bemutatkozást
Péczi Imre „pRinNsZ”:
Péczi Imérnek hívnak, a becenevem Prinsz és 1984 csodálatos nyarán láttam meg a napvilágot Mosonmagyaróváron, ahol azóta is élek, bár volt egy hosszabb kalandozásom Vas megyében a tanulmányaim kapcsán.
O.:
Mikor kezdtél neki a deszkázásnak, előtted nyomták már páran?
p.:
Unokabátyámmal, Kelemen Józsival 2000-ben kezdtünk el érdeklődni a gördeszkázás iránt, abban az évben nyáron bele is csaptunk, de én az első setup-omat 2001 tavaszán szereztem csak be. Előttünk volt 3-4 srác, akik hajtottak pár évig - mondanom sem kell, hogy sajnos már nem - így mi lettünk a második generáció, még pár arccal kiegészülve, ahonnan pedig már csak én vagyok jóformán.
O.:
Akkor sokan lekoptak tőletek az idők során, hogy ment ez?
p.:
Az első időben csak bolyongtunk a város szinte minden részén talpalatnyi használható területet szerezni, eközben botlottunk Ábrisba és Kornélba, akik szintén ismerkedtek a sporttal abban az időben. Rátaláltunk a legendás "kisalföldre" ami a városközpontban található Kisalföld Áruház előtti cirka 5-600 négyzetméteres placc, amit idővel elkezdtünk szabályosan "belakni". 2003 körül sokan kedvet kaptak a gördeszkázáshoz, ezek nagyon szép évek voltak, rengetegen voltunk, mindenki hozta a barátait és kialakult egy nagy és összetartó társaság, amiből szépen lassan kezdtek kikopni egyes tagok. Az okok között pedig szerepel: fellángolás, barátnőzés, lustaság, sérülés, iskola, munka és a drogok.
O.:
Mennyi idő alatt kopott le a társaság nagy része?
p.:
Ezt így nagyon nehéz megmondani, mert ha mentek is el emberek, azért jöttek is újak mindig. De kérdésedre válaszolva olyan 3 év kellett hozzá, azóta is megfigyelhető egy ilyen hullámzás a létszámban. Voltak jobb és szebb idők, pl. a nyarak, amikor tömegesen vonultunk versenyekre, bemutatókra és koncertekre, ekkor mindenki gördeszkás akart lenni. Persze télen a hidegben már nem mindenkinek akkora buli.
O.:
Azt meghiszem. Ismerlek már valamennyire, nagyon jó szervező vagy, ugyanis a helyi pálya is a te kezed munkája, kb. mindenkit ismersz arrafele.
p.:
Köszi és hát igen, ez a pálya utáni futkosás megtanított Józsit és engem pár dologra, valamint sok embert megismertünk és kapcsolatokra tettünk szert. Ketten kezdtünk neki a mosonmagyaróvári pálya létrehozásának, majd nagy segítségünkre volt az Egyesület a Városközpontért civil közhasznú szervezet, akik befogadtak minket tagozatként az egyesületbe, végül is így lettünk hivatalosak. Ezek után már sikerült pénzt és területet szerezni, aztán meg elemeket a Leiertől. Aztán kerítés és idén már az 5. versenyünk.
O.:
Hallom fesztivált is akartok szervezni, ugyanis az egész terep a tiétek a pálya körül.
p.:
Igen a verseny után mindig szoktunk tartani koncerteket is, bár nem a pályán. Ott csak az első alkalommal buliztunk egy aggregátor és dj-felszerelés segítségével. Egy jó barátomnak, Bogyó Ádinak támadt az az ötlete, hogy csináljunk Mosonmagyaróváron egy 2napos fesztivált, ami pont a gördeszka verseny idejére esne, de sajnos helyszínt nem talált neki. Én ekkor felajánlottam neki, hogy megpróbálhatnánk a pálya mellé leszervezni, mivel egy nagy területek vettünk bérbe 10 évre és nagyon hangulatos lenne egy fesztiválhoz. Az összes dolog folyamatban volt és épp egyik nap hallottam, hogy visszavontak valami engedélyt. Azóta nem tudtam beszéltem még senkivel, tehát pontos infót még nem tudok, de nagyon igyekszünk, hogy létrejöhessen és ettől függetlenül verseny természetes lesz.
O.:
Hogy sikerült neked elérni, hogy mindenkit ismerj a környéken, most nem csak MMV-ra gondolok, hanem az egész Dunántúlra.
p.:
99-ben kezdtem a középsulit Kőszeg gyönyörű városában, ahol sikerült sok barátot összeszednem. Haverok csak úgy, zenészek és gördeszkások persze. Onnan egy kis ugrás csak Szombathely, ahová sokat jártam gördeszkázni és bulizni, no meg persze főiskolára, innen a többi kapcsolat, ami viszont már a szélrózsa minden irányába mutat. Hosszabb ideig laktam Sárvár és Celldömölk környékén, aztán Győr és Csorna pedig nagyon közel van Mosonmagyaróvárhoz. Az internetet pedig nem is említem. Összességében örülök, hogy lehetőségem volt sokat utazni és sok fantasztikus embert megismerni, bármivel is foglalkozzon. El sem tudnám képzelni magam máshogyan.
O.:
Dolgozol vagy iskolába jársz?
p.:
Dolgozom, bár nagyon szívesen járnék, újra mondjuk egy gimibe vagy középiskolába. (mosoly) Azok a legjobb évek, üzenem a fiataloknak, hogy élvezzék ki minden percét!
O.:
Legyen is ez az utolsó szó. Valakinek köszönet?
p.:
Köszönöm a családomnak és a barátaimnak a támogatást! Külön köszönet Ivett Hercegnőnek, Józsinak és Gézának, a városközponti egyesületnek a sok segítségért és Bognár Gerdának pár remekbeszabott fotóért, az Offline-nak a lehetőségért és persze neked Banka, hogy lejöttél és fotóztál!
