Apró dolgok...

Az a nagy helyzet, hogy még ennyi idős fejjel is vannak alapvető dolgok, amiket képes vagyok figyelmen kívül hagyni és folyományukként kellemetlen perceket okozok magamnak.
Az alábbiakban felsorolok néhány ilyen momentumot, akinek van hasonló, kérem ossza meg szerény blogom olvasóival!

1. Erős paprika (bármilyen fajtájú) tartalmú étel készítése és fogyasztása közben ill. utána, nem nyúlunk sem a szemünkbe, sem az orrunkba. Továbbá az étel elkészítése során használt kést sem szerencsés dolog megnyalni, de leöblíteni érdemes, ellenkező esetben igen nagy meglepetést okozhatunk a velünk együtt élőknek.

2. Randevú napján nem fogyasztunk hagymaféléket tartalmazó ételeket, (még) snidlinget sem.

3. Puszta kézzel nem nyúlunk bele a szendvicssütőbe, valamint a kávénk ill. teánk hőmérsékletét sem az ajkunkkal és nyelvünkkel ellenőrizzük.

4. Ha illuminált állapotban úgy gondolod, hogy nem látnak és azt sem amit csinálsz, az nem jelenti azt, hogy a többi ember tényleg nem vesz észre.

5. Ha 1 lány azt mondja, hogy megnézhetnétek 1 filmet, az az esetek döntő többségében tényleg filmnézést takar. Ha mégsem az nagyon jó, de kicsi az esélyed jó filmet elcsípni.

6. A rendőrök szájából a "Jó estét kívánok Uram!" mondat és az ez után következő párbeszéd a legritkább esetben sem folytatódik a kezdeti udvarias megszólítás hangnemében.

Jelen pillanatban ennyi jutott eszembe. Később kibővítem természetesen, ha lesz még valami okosság. A legjobbakat Mindenkinek!
Pisz.

prinsz

Monopoly

Az alábbi sorokat a Zeitgeist c. film harmadik részéből kölcsönöztem, mert nagyon megfogott. Az igazság az, hogy ha hamarabb eszembe jut, akkor én magam is leírhattam volna, mert kis srác koromban szintén sokat játszottam a nagymamámmal, bár mi Monopoly helyett Gazdálkodj okosan!-t. Olvassatok és gondolkozzatok!

Nos, a nagymamám egy nagyszerű ember volt. Megtanította a Monopoly játékot játszani. Megértette, hogy a játék lényege a birtoklás. Mindent felhalmozott, amit csak tudott és végül ő uralta a játékot. És a végén mindig ugyanazt mondta nekem. Rám nézett és azt mondta: "Egy nap majd megtanulod, hogyan játszd a játékot.”

Egy nyáron aztán minden nap, reggeltől estig Monopoly-ztam és azon a nyáron megtanultam, hogyan kell játszani. Rájöttem, hogy csak úgy nyerhetek, ha teljes elhatározottsággal felhalmozok mindent. Megértettem, hogy a pénz és a birtokok... ebben számoljuk, ki milyen jól játszik.

A nyár végére már könyörtelenebbé váltam, mint a nagymamám....

Képes voltam akár áthágni a szabályokat, csak hogy nyerhessek.

És azon az őszön leültem vele játszani. Mindent elvettem tőle, végignéztem, ahogy az utolsó dollárját is átadja és legyőzötten távozik.

De még volt valami, amit meg akart tanítani nekem. Azt mondta: "Most pedig minden megy vissza a dobozba. Az összes ház és hotel. Minden vasút és közüzemi vállalat... Minden ingatlan és az összes csodálatos pénz....

Most ez mind megy vissza a dobozba. Semmi sem volt igazán a tied. Izgalomba hozott egy kis időre, de ez mind itt volt mielőtt leültél az asztalhoz és még utánad is itt lesz. Játékosok jönnek, játékosok mennek. Házak és autók... Címek és ruhák.... Még a tested is"

Mert az az igazság, hogy minden, amihez ragaszkodsz, amit elfogyasztasz vagy felhalmozol, az mind megy vissza a dobozba és elveszítesz mindent. Szóval meg kell kérdezned magadtól: mikor végre megkaptad a nagy előléptetést, miután megvásároltad, amire leginkább vágytál, mikor megvásároltad a tökéletes otthont, mikor spóroltál a pénzügyi biztonságod miatt és megmásztad a siker létráját a legmagasabb fokáig, amit csak el tudtál érni...

...és az izgalom elmúlik - mert el fog múlni -

AKKOR MI VAN?

Milyen messze kell elmenned ezen az úton, mielőtt meglátod, hogy hova vezet? Nyilván megérted, hogy soha nem lesz elég. Szóval fel kell tenned magadnak a kérdést:

Mi az, ami számít...? :O

...és végül 1 részlet a már említett filmből:

A legjobbakat! Üdv.: pRiNsZ