Svájc Tour vol.1 - 2010-02-17 (szerda éjszaka a vonaton)

Nos, itt ülök a Wiener Walzer EuroNight vonaton, épp elmúlt fél 11 és eléggé ki vagyok akadva a hosszú éjszakai út miatt. (ha valaki nem tudná, barátnőmet, Ivett Hercegnőt megyek látogatni). Már a 2 nappal ezelőtti jegyvásárlásom is kriminálisan alakult, hála a mosonmagyaróvári vasútállomás felszereltségének (nem működő számítógépek és jegynyomtató-készülékek), de pozitívumként meg kell említenem, hogy a kiszolgáló személyzet rendkívül alaposan látta el a dolgát és nagyjából másfél óra alatt hozzá is jutottam a Mosonmagyaróvár – Zürich retúrjegyemhez.

A kiakadás tárgya még, hogy 2 üveg muskotállyal készültem fel az útra, amiből 1 fél palack már a testemben van, egy része pedig az osztrák vasúti síneken nyugszik. A szerelvényen elméletileg nem lehet dohányozni, de a wc-ben azért el-el pattintok pár cigarettát és a legfájóbb pont, hogy nincs sehol konnektor. 10 perce kapcsoltam be a laptopot és a gép szerint még 2 óra és 6 perc időm van használni. Fut a Windows és mellette a 2007-es Word, ami igazán nem megterhelő. A folyosón találtam hálózati csatlakozót, de mint a mellékelt fotó is mutatja, nem ajánlott számítógépet csatlakoztatni rá és bár ennek okát nem ismerem, de valamilyen módon szükségem lesz hálózati áramra.

Egy kicsit a jó dolgokról is szólok, hálával tartozom Németh Robi barátomnak, aki volt olyan kedves és kivitt kocsival a vasútállomásra, szegénykém csak 1 kólát ivott, míg én az indulás előtt 1 pohár sört, de ha hazaértem a dolog nem marad viszonzatlanul. :) Köszönet egyébként Karesznak is a felajánlásért, de ez így most nagyon jól jött ki nekünk.

Amúgy egy 6 férőhelyes fülkében utazom 2 középkorú úrral (egyikük meglepően közvetlen és érdeklődő, míg a másik egy német nyelvű regényt olvas és kifejezetten zárkózott) és két fiatal, körülbelül velem egykorú csajjal. Tatabánya környékiek mindketten és szintén Svájcba utaznak, de különösebben nem vagyok érdeklődő feléjük nézve.

Időközben eltelt 2 óra, de még hátravan az útból 8. Közben igyekszem elég alaposan megírni a posztot. Fotókat készítek és jegyzetelek magamnak, hogy hová milyen képeket szeretnék beszúrni, mivel net hiányában nem érem a blogomat, bár biztosan van rá megoldás, de nekem megfelel majd, ha a kész szöveget másolom be.

Igazából nem akartam sokat írni, de rohadtul unatkozok itt a vonaton. Az egyik csaj és az egyik tag már félig alfában van, nekem épp elfogyott az üveg borom és még csak fél 12 van. A legdurvább, hogy a csaj betakarta magát valami pokróccal és feltekerte a fűtést is, mondanom sem kell, hogy így elég nehezen viselem az utat. Az előbb végigsétáltam a vonaton (eléggé hosszú) és örömmel láttam, hogy pár kocsival hátrébb vannak konnektorok a fülkékben és mindenki ezerrel számítógépezik, ide vissza is nézek később.

Nos. Időközben eltelt pár óra és eléggé fogytán van a borom is, pedig még hátra van 5 órányi út. Legutóbbi emlékeim szerint Salzburg-ban jártam, a vasútállomáson dörrent is egy cigi azonnal a lányokkal. Előzőleg a legtöbb időt a wc-ben töltöttem, mivel ott kiválóan tudok inni és dohányozni, valamint próbáltam értelmes fényképeket is kipréselni magamból. Szerintem nem lesz semmi értékelhető, de a szándék a lényeg ugyebár.



A laptop persze lemerült, így bekéredzkedtem 2 szimpatikus fiatalhoz, mert az ő fülkéjükben van hálózati áram. Yep!

Most itt egész jó dolgom van, sikerült gyorsan áttolnom a gépre az eddigi fotóimat és kiválogatnom az esetleg használhatóakat és ráadásul a laptop is 75%-os töltöttségi szintet mutat. Mellesleg kibaszott fáradt vagyok, nem is fáradt, hanem álmos így ¾ 3 körül, de igazából Zürich még kicsit arrébb van, így kitartok. Borom már kevés van, de rágyújtok egyet, az a biztos.
Még mindig csak éjjel 3 óra van, a fülkémben mindenki alszik és az 2 kocsival arrébb van, így kisé kényelmetlenül érzem magam, mivel nálam van a számítógép és a fényképezőgép, meg a kajám és a maradék kevéske borom, de ott maradt a hátizsákom benne minden ruhámmal, ott van a gördeszkám is, valamint a Melindának közvetítendő családi csomag is. Valójában nem a lopástól félek, hanem, hogy esetleg valahol lekapcsolnak egy részt a vonatról és ottmarad valamim. Ja, jut eszembe, hogy a kabátom is ott van, abban pedig a személyi igazolványom, jogosítványom, a lakcímkártyám stb.

Nem tudok és nem is szeretnék már semmit sem tovább ragozni, eléggé későre jár, most éppen megállt a vonat Innsbruck-ban és 3 óra 40 perc van. Nagyon fárasztó ez a túra. Szerintem az sem segítene, ha valaki lenne itt velem, de szerencsére nincs sok hátra az útból.
Reggel 7 óra 20 perckor menetrend szerint értem be Zürichbe és végre együtt lehetek a Kedvesemmel. :D

Rögtön lefeküdtem aludni és fel sem keltem délután 3-ig.

Folyt. köv.