Egy nyáron aztán minden nap, reggeltől estig Monopoly-ztam és azon a nyáron megtanultam, hogyan kell játszani. Rájöttem, hogy csak úgy nyerhetek, ha teljes elhatározottsággal felhalmozok mindent. Megértettem, hogy a pénz és a birtokok... ebben számoljuk, ki milyen jól játszik.
A nyár végére már könyörtelenebbé váltam, mint a nagymamám....
Képes voltam akár áthágni a szabályokat, csak hogy nyerhessek.
És azon az őszön leültem vele játszani. Mindent elvettem tőle, végignéztem, ahogy az utolsó dollárját is átadja és legyőzötten távozik.
De még volt valami, amit meg akart tanítani nekem. Azt mondta: "Most pedig minden megy vissza a dobozba. Az összes ház és hotel. Minden vasút és közüzemi vállalat... Minden ingatlan és az összes csodálatos pénz....
Most ez mind megy vissza a dobozba. Semmi sem volt igazán a tied. Izgalomba hozott egy kis időre, de ez mind itt volt mielőtt leültél az asztalhoz és még utánad is itt lesz. Játékosok jönnek, játékosok mennek. Házak és autók... Címek és ruhák.... Még a tested is"
Mert az az igazság, hogy minden, amihez ragaszkodsz, amit elfogyasztasz vagy felhalmozol, az mind megy vissza a dobozba és elveszítesz mindent. Szóval meg kell kérdezned magadtól: mikor végre megkaptad a nagy előléptetést, miután megvásároltad, amire leginkább vágytál, mikor megvásároltad a tökéletes otthont, mikor spóroltál a pénzügyi biztonságod miatt és megmásztad a siker létráját a legmagasabb fokáig, amit csak el tudtál érni...
...és az izgalom elmúlik - mert el fog múlni -
AKKOR MI VAN?
Milyen messze kell elmenned ezen az úton, mielőtt meglátod, hogy hova vezet? Nyilván megérted, hogy soha nem lesz elég. Szóval fel kell tenned magadnak a kérdést:
Mi az, ami számít...? :O
...és végül 1 részlet a már említett filmből:
A legjobbakat! Üdv.: pRiNsZ
